Az idők során kialakult az a sajnálatos helyzet, h egyre rövidebb idő alatt, egyre kevesebb pénzért egyre több munkát kell elvégeznünk.
Merton meghatározása szerint az anómia akkor alakul ki, amikor egy meghatározott célt olyan eszközökkel kell elérni, amelyek elégtelenül vagy egyáltalán nem állnak a rendelkezésre. Vagyis győzzétek le a sárkányt, de csak ezt a rozsdás kapát tudjuk biztosítani számotokra, ráadásul ennek is kijár a nyele, de azért győzzétek le, jó?
Szintén Merton szerint az anómiában lévő személyek ilyenkor hajlamosak egymás ellen fordulni ahelyett, h a kialakult helyzetet mint olyat kérdőjeleznék meg. Kicsinyes vitákat folytatnak, megkérdőjelezik egymás kompetenciáját stb. Na, pontosan ez történik sok reklámügynökségen – ha valaki olvasná ezt a blogot, biztosan ráismerne a szituációra.
Ha száz évvel ezelőtt élnénk, könnyű helyzetünk volna, hiszen Lenin szerint ez maga a forradalmi helyzet, amikor már olyan deprimált állapotban vagyunk, hogy nem veszíthetünk semmit, maximum a láncainkat. 2010-ben azonban, amikor Arthur C. Clarke szerint már lassan a Jupiternek is nappá kell válnia, elég nehéz forradalmat csinálni a reklámügynökségek világában, bár a belgáknak, ugye, sikerült...
De bármilyen hülye országnak tűnik innen nézve Belgium, azért mégiscsak egy másik világban van...
