Ha jól emlékszem, régen az Addicton voltak olyan "reklámelemzések", amelyekben a szerző megpróbálta "kitalálni" a kreatív briefjét. Nos, a tegnap, orrcseppvásárlás közben lefotóztam* vásárláshelyi hirdetés is megérhetne egy találgatózási misét.
A kreatív állatorvosi lova lehetne a magyar reklámszakmának:
Senki sem merte/tudta/akarta nyomatékosan fölhívni az ügyfél figyelmét, hogy a gyógyszergyári szakmán és marketingesein kívül a kutyát nem érdekli, hogy hol áll a Neocitran a megfázásos betegségek tüneti kezelésére szolgáló gyógyszerek piaci ranglistáján. De ha a kutyát érdekli is, a fogyasztót (beteget) aztán biztosan nem. Sőt megkockáztatom, hogy az egyszeri betegek egy részét talán kifejezetten taszítja is, hogy az ő betegségét, amitől pedig annyira szenved, csak egy piaci területként látja a gyártó.
Elképzelem azt az elkeseredett érveléssor ügyfél, account és kreatív között, amelynek ez a beltéri plakát lett a végeredménye. Azt kell sejtenem, hogy a szövegíró valószínűleg kifogyott a processzus végére a lendületből és a lelkesedésből, és ezért engedte meg, hogy a megfázáspiac szót külön írják.**
* Így!
** Sajnos, főképp angolszász befolyásra, sok multinacionális ügyfél nem tudja elfogadni a magyar helyesírás általános szabályrendszerét, hiszen a magyar - német-szláv hatásra - egy alapvetően egybeíró nyelv. Ennek következtében nagyon sok találó, angol kifejezés egyszerűen nem ültethető át a magyarba, mert nehézkesnek hat. A kifejezések lecserélése helyett sokszor folyamodnak ahhoz az, erősen megkérdőjelezhető gyakorlathoz, hogy inkább megreformálják a magyar helyesírást.
